Komáromi Erzsébet Katalin

Több mint öt évtizedes sokoldalú klinikai és oktatói tapasztalatommal pályámat a hazai művészetterápia fejlesztésének, a hátrányos helyzetű gyermekek és pszichiátriai betegek kreatív rehabilitációjának, valamint a jövő terapeutáinak szakirányú képzésének szenteltem. 1973-ban diplomáztam a budapesti Felsőfokú Óvónőképző Intézetben, 1975-ben rajz szakos tanári diplomát szereztem az Egri Tanárképző Főiskolán, majd 1986-ban textil szakon végeztem a Magyar Iparművészeti Egyetemen. A művészet és a klinikai gyógyítás további integrációjaként 2007-ben elvégeztem a Pécsi Tudományegyetem művészetterápia szakát. Szakmai identitásom mélyen és elválaszthatatlanul kötődik a Lipótmező (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet – OPNI) történelmi hagyományaihoz, ahol 1996 és 2007 között művészetterapeutaként dolgoztam, és 2004-től az intézet Művészeti Tanácsának is tagja voltam.

Terápiás szemléletem alapvetően rendszerszemléletű, multidiszciplináris, és mélyen az alkotó folyamat transzformatív erejében, a krízisintervencióban és a rehabilitációban gyökerezik. Az iránti elkötelezettségem, hogy a művészetet az emberi lélekhez vezető hídként használjam, már korán megfogalmazódott bennem a hátrányos helyzetű gyermekekkel végzett közösségi munka, valamint az olyan legendás kreatív műhelyekben való részvétel során, mint Erdély Miklós Mozaik Műhelye (BÉPA). Vallom, hogy a gyermek- és ifjúságpszichiátriai gyógyítás igazi együttműködés: a gyermek nem izoláltan érkezik, hanem a családi és iskolai környezetének szimbolikus és gyakorlati mintázatait is behozza a terápiás térbe.

Az esetvezetésemben a vizuális művészeteket, a textiltechnikákat és a kreatív drámát szervesen ötvözöm a klinikai pszichológiával és a pszichiátriai rehabilitációval. A pácienst a maga teljességében szemlélve felismerem, hogy a művészetterápia olyan elsővonalbeli terápiás térként működik, ahol a nem-verbális, a korai testi és a preverbális élmények biztonságosan kivetíthetők. Munkám fókuszában egy olyan „gyermekbarát” ökoszisztéma biztosítása áll, amely minimalizálja a hospitalizációs traumát, átdolgozza a mély veszteségeket, és átmeneti tereket épít, segítve a súlyos pszichiátriai zavarokkal vagy neurodevelopmentális nehézségekkel küzdő gyermekeket és serdülőket a fokozatos közösségi reintegrációban.

Szenior művészetterapeutaként és vezető klinikai szakértőként javarészt háttérből támogatom a Murmo csapatát, hozzáadva több évtizedes intézményi, diagnosztikai és kreatív rehabilitációs tapasztalatomat. Diagnosztikai csoportokban, családdiagnosztikában és családszintű munkákban aktívan részt veszek. Stratégiai és szervezeti szinten a Murmo iránti elkötelezettségem a terápiás struktúrával kapcsolatos aktív, rendszerszintű gondolkodásban, valamint a képzési protokollok folyamatos továbbfejlesztésében és korszerűsítésében nyilvánul meg.

Művészeti Tanácstag – Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI, kinevezve: 2004).

Az „Artézi” Tudományos Konferencia és Kiállítás társszervezője – Konferencia hosszú távú ko-terapeutám és kollégám, Komáromi Erzsébet Katalin 70. születésnapja tiszteletére (Budapest, 2025. március).

A „Bizalmi válság - Mentalizációs alapú terápiák” konferencia társszervezője (Budapest, 2024. november).

A Pro Juventa Alapítvány és a MURMO keretein belül elsősorban szakmai képzésekkel, mentorálással és a klinikai módszertani hagyományok megőrzésével foglalkozom vezetői egyeztetések formájában. Korábbi szakmai tagságaimból adódóan – mint a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE, 1986), a Veszprémi Művész Céh (1991), valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége (MKISZ, 1995) – szívügyem a jövő gyermekpszichiáter, klinikai gyermekpszichológus és gyógypedagógus generációjának kísérése. A Merényi Gusztáv Kórház Pszichiátriai Rehabilitációs Osztályán végzett önkéntes munkám, valamint az Átkelő Galériában betöltött önkéntes művészetterapeuta és galériavezető szerepem jól mutatja a közösségi alapú művészetterápia, a mentalizáció-fókuszú közös műhelyek, valamint a klinikai szigor és a kreatív, kifejező szabadság közötti hídépítés iránti elkötelezettségemet.