Dr. Sonnevend Mária

Gyermek- és ifjúságpszichiáterként, családterapeutaként valamint pszichoterapeutaként dolgozom. Orvosi diplomámat 2007-ben szereztem summa cum laude minősítéssel a Semmelweis Egyetemen, majd ezt követően 2015-ben gyermek- és ifjúságpszichiátriából, 2017-ben pedig pszichoterápiából tettem szakvizsgát. Pár- és családterápiával 2009 óta foglalkozom. Szakmai utam még orvostanhallgatóként, önkéntesként indult a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztályán, ahol később a szakorvosképzésemet is töltöttem. Klinikai munkám mellett férjemmel három gyermeket nevelünk.

Terápiás megközelítésem alapvetően rendszerszemléletű, multidiszciplináris, és a közösség erejére épít, amely a gyermekek esetében elsősorban a családot jelenti, de ugyanilyen fontos számomra az iskolai környezet, valamint a kortársi és baráti kapcsolatok hálója is. Hiszem, hogy a kezelés valódi célja a gyógyulás és az életminőség tartós javítása. Mindig örömmel tölt el, ha a hozzám fordulók el tudnak indulni a saját útjukon, tisztábban látnak, le tudják tenni a terheiket, és arra tudnak fókuszálni, amire az adott élethelyzetükben a leginkább szükségük van a kiteljesedett, boldog élethez és a harmonikus kapcsolatokhoz.

A gyermekekkel és serdülőkkel végzett munkám során a diagnosztikus felmérést szorosan összekapcsolom a családi rendszer holisztikus szemléletével. Az állapotfelmérés során közösen járjuk körül, hogy hol találhatók az elakadások, és mit kell megmozdítanunk ahhoz, hogy a fiatal könnyebben alkalmazkodjon az élet kihívásaihoz, és újra örömet találjon a mindennapokban. A „munkaterületek” magukban foglalhatják a fejlődésbeli eltéréseket, a neurodevelopmentális állapotokat, a kapcsolati-kapcsolódási nehézségeket, valamint a belső, lelki konfliktusokat és az érzelem- vagy indulatkezelési akadályokat. Bizonyos kórképek esetén már a kezdetektől fogva rendszerben kell gondolkodnunk; más esetekben az egyén változásával párhuzamosan a számára fontos emberekhez fűződő viszonya is átalakul. A család- és párterápiában magát a kapcsolatot tekintjük a „páciensnek”, ezt igyekszünk gyógyítani és tehermentesíteni.

A Murmóban szoros szakmai közösségben dolgozunk, ahol a struktúra egy jó generálszervizhez hasonlít: minden egyedi nehézséghez és területhez a megfelelő szakembert tudjuk ajánlani. Ezen a kereten belül az alábbi modalitásokban vagyok elérhető:

Diagnosztikus kérdések és állapotfelmérés: Óvodás kortól egészen a kamaszkorig, szorosan bevonva a családot és szükség esetén a pedagógusokat is.

Egyéni pszichoterápia: Elsősorban serdülőkkel (jellemzően 13 éves kor felett), olyan módszerekkel, amelyek azon fiataloknak segítenek a legjobban, akik már képesek saját belső állapotaikat szavakkal megfogalmazni és megosztani.

Családterápia: Szeretettel várom a rendszer-szintű családi vagy párkapcsolati nehézségekkel küzdőket (jelenleg kifejezetten családterápiára van szabad kapacitásom).

Gyógyszeres kezelés és gondozás: Gyermek- és ifjúságpszichiáterként vállalom a farmakoterápia vezetését, amennyiben azt az állapot jellege és súlyossága indokolja, 18 éves korig, illetve gondozott betegeknél a középiskolai tanulmányok befejezéséig.

Családterapeuta kiképző jelölt – Magyar Családterápiás Egyesület (MCSE, 2021 óta).

Díjas demonstrátor – Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet (2005–2006).

Szakmai irányelvek társszerzője – Országos klinikai irányelvek kidolgozása a gyermek- és serdülőkori evészavarok, valamint a gyermekbántalmazás témakörében.

A jövő szakember-generációjának támogatása iránti elkötelezettségemet kiterjedt tudományos és oktatói tevékenységem tükrözi. Eddigi pályafutásom során 5 szakcikket, 20 konferencia-előadást, 1 könyvfejezetet és 2 poszterprezentációt jegyzek. Az I. sz. Gyermekklinikán töltött évek alatt aktívan részt vettem a graduális és posztgraduális orvosképzésben, a rezidensek oktatásában, valamint a Tudományos Diákkörös (TDK) hallgatók mentorálásában. A társak és kollégák segítése iránti elhivatottságom már egyetemi éveim alatt megmutatkozott: 2002 és 2006 között tutorként tevékenykedtem a „huMánia” Pályaszocializációs Műhelyben, amelynek célja az orvostanhallgatók későbbi kiégésének megelőzése, a kommunikációs készségek fejlesztése és Bálint-szemléletű esetmegbeszélések vezetése volt. A közvetlen betegellátás iránti korai elkötelezettségemet jelzi a Gyermekklinikán végzett önkéntes munkám is. Fenti tapasztalataimat osztom meg a Pro Juventa csapatával is.